felhők között a fényben....

én elmondhatom. elmondtam. de neked kell megtenned. ha nem figyelsz rám, nem tehetek többet. nem akarlak megváltoztatni. egyáltalán nem. nem akarok beleszólni az életedbe. a te döntéseid sorozata, én kívülálló vagyok. de ha segítséget kérsz tőlem, akkor tanácsot adok szívesen.…

legyőzni önmagunkban valamit talán az egyik legnehezebb feladat. talán nem is lehetséges teljesen. csak úgy, ha létrehozzuk azt az önmagunkat, amelyikből mindez hiányzik. de az már nem mi vagyunk, és mégis. megpróbáltatások napjai ezek. fáj, hogy látok. tudom, hogy más is lát.…

egy hete nem írtam semmit. már több is talán. pedig lett volna mit.sok minden változik a változatlanságban. magam sem tudom, hogy hogyan. olyan nehéz most leírni az érzéseimet. ha állapotomat jellemeznem kellene talán azt mondanám "keserűboldogság". ez a legmegfelelőbb.…

van valahol egy hely. kell lennie egy helynek, ami jobb, és ott van valahol. nem lehet, hogy nincsen, hiszen én is ott szoktam lenni. és mások is. talán csak álmodom azt a helyet, nem tudom, de nagyon éber vagyok amikor ott vagyok, és rengeteg energiát kapok onnan. tegnap hol voltam, amikor…

mai napom a boldogság, a siker és egy újabb felismerés napja. mindemellett egy őszinte vallomásé.ma megkaptam a kérdést "mit/kit keresel?", és kellett valamit modanom mindenféleképpen. percekig csak bámultam magam elé, és nem tudtam mit válaszoljak. percekig gondolatok…

  jól csak a szíveddel láthatszsokan azt gondoljátok talán, hogy milyen jó dolog érezni, hogy mit érez egy barátunk, és látni, hogy mit lát. csodálatos ajándék, ez két-ségtelen. mert így mindig tudod, hogy mikor van igazán szüksége rád. mikor kell ott lenned mellette,…

nézz fel az égre, és lásd meg a szivárványt a szívedben!fekete madár. a feketesége nem kap helyet az égen, s nem is vetkőzi le, így talán már nem repülhet soha. vándor létemben megpróbáltam szeretetet adni neki, de mikor a közelében voltam minden erőmet elszívta, s az utolsó…

valamikor régen, amikor a föld és az ég összeért megismertem mit az élet eltakar e létet. nőttem, egyre kevesebbett jelentett nekem az életem, mégis egyre többet, mert éreztem a fényt, amely átjárt engem, s láttam milyen hatással van ez másokra. tudásra vágytam, emlékekre.…