én elmondhatom. elmondtam. de neked kell megtenned. ha nem figyelsz rám, nem tehetek többet. nem akarlak megváltoztatni. egyáltalán nem. nem akarok beleszólni az életedbe. a te döntéseid sorozata, én kívülálló vagyok. de ha segítséget kérsz tőlem, akkor tanácsot adok szívesen. megtettem. de kérlek ne gyere hozzám vissza mindig ugyanazzal a problémával. illetve gyere. szeretetemből neked is jut bőven. de látom rajtad, hogy meguntad, hogy mindig ugyanazt mondom. de ha ugyanaz a problémád még mindig, akkor nem tudok neked mást mondani. bárhonnan indul, bármilyen formában, a probléma megoldása mindig ugyanaz lesz. az egyetlen. de ezt neked kell megtenned. ha valami nem megy mondd el, elgondolkodunk rajta, de ne tedd azt, hogy sehogy sem kezdesz neki. ne akarj belehalni. mert ennek az lsez a vége. tanácsot adhatok, a megoldás ill. a nemmegoldás a tiéd. nem vagyok senki, hogy utat mutassak neked. hogy irányt adjak. adhatok egy kezdőpontot, gondolatot, de te választod az irányt. a te életed. én, csak mint megfigyelő vagyok itt. változtass. tudod, hogy nem jó, amiben állsz. akkor egyszerűen változtass. bár már ezt is elmondtam.
felhőim! felhőim! felhőim!
ti ott fenn az égen. miért mutattok nekem ennyi mindent? kálvária tette, vagy ti? esetleg együtt? megmutattátok akkor. de nem értettem. és most megértettem ma. mert már mást mutattatok.
sokszor talán fáj a tudás. nem tehetek erről. gondolataimat lecsíllapíthatom, hangjaimat talán elhallgattathatom, szememet behunyhatom, de akkor is tudni fogom amit megint itt vagyok, vagy ott vagyok. adok amennyit csak kell. de pihenésre lenne szükségem. most. ma egy kicsi megvalósult belőle Kálvária energiájával töltődve... de nem elég.
állandóan egy gondolat jár fejemben. ki vagyok én? keresem a választ, mégsem találom. talán nem is szabad megtalálnom. ha nemkeresem sem tudom, ha keresem akkor sem. talán nem is kellene foglalkoznom vele. mégis olyan idegennek érzem itt magamat. annyi ember vesz körül, akiknek nem mondhatom, mert nem értik még. otthon nem lehetek. adhatok nekik fényt, azt érzik. és adok is nekik, mert kell nekik. inkább adok, hagyom, hogy elvegyék, minthogy megpróbálják kioltani a lángot, ami bennem ég. kaptok, de engedjetek utamra!
nem gondolkodom többet ezen. itt vagyok, most inkább ezzel kellene foglalkoznom. nem számít ki vagyok, inkább csak az, hogy mit teszek.úgyis abban nyilvánul meg kilétem. ha eljön az ideje, akkor pedig meg fogom tudni. talán ma éjszaka, talán halálom pillanatában. lényegtelen. most itt ez vagyok. e 17 éves gimis lány, aki kicsit más mint a többi ember, és elekzd tudatára ébredni annak, hogy az élet több is lehet akár. sokkal sokkal több. most és itt van akkor és ott.
elgondolkodtam, honnan is érkeztem. próbáltam meglátni a saját aurámat, de egyszerűen képtelen vagyok rá. pedig elvileg azt a legkönnyebb. olyan nicnsen, hogy nincs. de akkor miért nem látom? (ez még szerencsére nem teremt bennem kétséget, de egy kis bizalmatlanságot igen. szeretném látni, hogy mások milyennek látnak...)
rég írtam verseket. pedig érzéseim voltak. de nem kívánták, hogy versbe öntsem őket. olyan fura érzés ránézni a versesfüzetem üres lapjaira, és azt látni, hogy napok óta nem írtam semmit. zen-éltem. de nem írtam. a kettő együtt lenne teljes. egész. egy. mégis szétválasztom őket. nem értem miért.
változó változatlaság. ez ez a világ.
szeretem e világot, csak enm találom benne a helyemet.
illetve azt mondtam megtaláltam. így is van, és mégsem. azt inkább arra értettem, hogy megtaláltam ebben a világban azt a másikat, ahol otthon lehetek, ahol én vagyok. talán az a helyem ebben a világban. talán ott kell lennem minél többet, és ami energiát magammal hozok azzal másoknak itt segíteni. más célt nem látok az életemben, minthogy boldogan, energiával telve éljek, és ezzel segítsek másoknak is hazatalálni. legyek igaz, hú, őszinte barát, legyek hug, akivel mindig lehet beszélni, legyek lány, aki segíti anyját, legyek ember. EMBER. olyan lény, ami már csak kevés van e földön. mondhassam magamra, ember vagyok. embernek születtem. és megtettem amit egy ember tehet. viseljem az emberség eszméjét...
a változó változatlanság pillanatai
2007.02.28. 22:45 :: felhővándor
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://felhovandor.blog.hu/api/trackback/id/tr7041386
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
