jól csak a szíveddel láthatsz
sokan azt gondoljátok talán, hogy milyen jó dolog érezni, hogy mit érez egy barátunk, és látni, hogy mit lát. csodálatos ajándék, ez két-ségtelen. mert így mindig tudod, hogy mikor van igazán szüksége rád. mikor kell ott lenned mellette, mikor kell szer-etetned még inkább, és mikor nem hagyhatod magára. felhő vet ilyenkor ágyat a megfáradt létezőknek. mégis. rossz otthon ülni, és keresni őt fenn az égen, rájönni, hogy nincsen ott valamiért. és nem tehetsz mást, mert az anyag korlátol, mint küldesz neki egy kis fényt. sokat segíthet efajta segítség, mégis ha nem fogadja el, akkor nem kapja meg, és nem segít neki. a korlátlanságnak korlátokat szab e világ. rossz úgy átölelni valakit, fényt adni neki, hogy arra kell figyelni, hogy hol vagytok, mert megszólnak érte. miért nem fejezhetem ki szeretetem szabadon?
látom, amit mások sokszor nem akarnak látni, és érzem amit talán ők is éreznek, csak nem vesznek tudomást róla. próbálok tenni ellene valamit, és megmutatni valamit, amit én már megtudtam. nem hagyjátok nekem, hogy a saját életemet éljem. ide szorítotok gépek, és emberek közé, akikbe a lélek már csak hálni jár. álmaimban menekülök előletek, s nyugalomra vágyom. miért kell itt lennem? szívemmel nézek rátok, hisz tudom, szemem hazudik nekem. látom mit tesztek nap mint nap. nem mondom, de ott vagyok akkor is, ha nem veszitek észre. látom, mit jelent nektek a szeretet.
meg kellett tanulnom nem szemmel látni, mert így segíthetek csak. a mondern orvostudományból pont ez hiányzik. a szeretet, és a fény keresése, megtalálása, az energiák áramlásának helyreállítása.
talán igaz volt egy barátom egykori mondata, talán nem. de megváltoztatta most az életemet. célt adott. köszönöm Világ/ős/ban lévő KÉKsólyomMADár!
mai napom, s talán évem, de minek is mondok ilyeneket, hiszen idő az nincsen!? (max.4:80as számításban ;) ) most a szív napjait élem. s ezért is zöld. nem értettem magam sem, hogy amikor gondolok egy színre, és ki akarom mondani, akkor miért mindig zöldet mondok. nem tudtam, miért nem vagyok képes felvenni a fekete ruháimat, de még a piros kabátomat sem. csak zöldet.
a zöld a 4. szín. a 4. csakra színe. a szív csakráé. szivárványomban most ez a legerősebb. különleges csakra ez, hiszen ez fordít értelmet s érzelmet, itt él együtt értelem, érzlem, itt él az érzelemértelem, értelemérzelem. a vöröstől a zöldig egészen gyorsan eljutottam, most már csak tovább kell lépnem az ibolyáig. sokat kell még szállnom, s tanulnom ahhoz, hogy megtehessem ezt, de nincsen út, mely végtelen a végesben, véges a végtelenben. a mai napon érzéseim mintha megtisztultak volna. sokkal kevesebb a zavaró körülmény.
látom, amit mások sokszor nem akarnak látni, és érzem amit talán ők is éreznek, csak nem vesznek tudomást róla. próbálok tenni ellene valamit, és megmutatni valamit, amit én már megtudtam. nem hagyjátok nekem, hogy a saját életemet éljem. ide szorítotok gépek, és emberek közé, akikbe a lélek már csak hálni jár. álmaimban menekülök előletek, s nyugalomra vágyom. miért kell itt lennem? szívemmel nézek rátok, hisz tudom, szemem hazudik nekem. látom mit tesztek nap mint nap. nem mondom, de ott vagyok akkor is, ha nem veszitek észre. látom, mit jelent nektek a szeretet.
meg kellett tanulnom nem szemmel látni, mert így segíthetek csak. a mondern orvostudományból pont ez hiányzik. a szeretet, és a fény keresése, megtalálása, az energiák áramlásának helyreállítása.
talán igaz volt egy barátom egykori mondata, talán nem. de megváltoztatta most az életemet. célt adott. köszönöm Világ/ős/ban lévő KÉKsólyomMADár!
mai napom, s talán évem, de minek is mondok ilyeneket, hiszen idő az nincsen!? (max.4:80as számításban ;) ) most a szív napjait élem. s ezért is zöld. nem értettem magam sem, hogy amikor gondolok egy színre, és ki akarom mondani, akkor miért mindig zöldet mondok. nem tudtam, miért nem vagyok képes felvenni a fekete ruháimat, de még a piros kabátomat sem. csak zöldet.
a zöld a 4. szín. a 4. csakra színe. a szív csakráé. szivárványomban most ez a legerősebb. különleges csakra ez, hiszen ez fordít értelmet s érzelmet, itt él együtt értelem, érzlem, itt él az érzelemértelem, értelemérzelem. a vöröstől a zöldig egészen gyorsan eljutottam, most már csak tovább kell lépnem az ibolyáig. sokat kell még szállnom, s tanulnom ahhoz, hogy megtehessem ezt, de nincsen út, mely végtelen a végesben, véges a végtelenben. a mai napon érzéseim mintha megtisztultak volna. sokkal kevesebb a zavaró körülmény.
a zene gyógyít
délután zen-éltünk. sajnos nem tartott addig, mint szerettem volna, de az anyagot nem irányíthatom. zenélés közben meggyógyult újra a kezem, ami úgy látszik már nem lesz a régi soha. éreztem minden érzést, mely a zenében rejlett. mégsem én gyógyultam, és emelkedtem az égre megint a mai zene alkalmával jelentősen. sólyom volt, aki délelőtt még elveszetten, s teljesen fáradtan állt előttem, de miközben zenélt kiteljesedett, és visszakapta fénye egy részét. ahogy zenélt, és megmutatta új dalait elszálltam vele messze az égre. csodálatos érzés volt, könnyek gyűltek szememben a boldogságtól. hallgattam a zenét, láttam őt, ahogy írja, éreztem érzéseit, melyek ezt a dalt szülték, s szálltam vele. vége lett a dalnak egyszer, de ő velem maradt, s én ővele. átöleltem, s átölelt. újra éreztem ölelésünkben a forróságot, melyet már nagyon rég éreztem. csodálatos volt a mai napom.
mikor az ég és a föld összeér...
három kereszt tövében a föld és az ég összeért, összekötötte őket egy szivárvány, kinek lábai a földön, lelke mégis fenn az égben. három erővonal találkozásánál kiteljesedett a szivárvány, átölelte a földet, s az eget. lábánál egy kis virág, feje felhő ölében. színei messze ragyogtak, s teljesen feltöltődött földi aztán égi energiával, s ahogy keveredik e kettő ő is a föld és az ég közé kerül. a földön kell maradnia lábainak, hisz itt is élnie kell, s megmutatnia a végtelen sok színt az embereknek, mégis az égbe vágyik, oda, hol otthonra lel, hol felhő vigyáz rá, hol sólyom kíséri útján, s színei dallamként ragyognak. átölel mindent, téged is ha hagyod. szeretetet áraszt, s fényt. a nap már lement, a lámpák kigyulladtak, de a szivárvány akkor is ott ragyogott az égen. erőt gyűjtött, hiszen szüksége lesz rá, hogy neked adhassa. ő csak egy közvetítő ég és föld között. megmutatja az égit a földön, s megtanít repülni, ha kitárod szívedet, elmédet, befogadod őt. akkor majd te leszel mester, s ő a tanítvány.
felnézel az égre a városban, s látod a háztetőket élesen kirajzolódni, felette meg az eget, montha vonalzóval húztak volna határt a kettő közé. de nicnsen így. mert a föld és az ég egy. egységet alkotnak. a felhő bármikor leereszkedhet a háztetőre, s elmossa az az éles határvonalat, romba dönti az évtizedes fizika kutatásokat. akár a hét-szín-híd is összeköthet, elmoshat miden határt, hiszen szabad rajta az út a végtelenbe. ha az ég és a föld összeér elmosódik minden határ. egy lesz midenki, nem lesz különbség ember és ember között. a földi és égi energiák egyesülnek, s egymásnak adnak, kiegészítik egymást. nem lesz több rombolás, pusztítás. jó lenne ott tartani. s mégis, ha csak percekre is, de ma is összeért az ég és a föld... lásd meg, forrjon össze szívedben az ég a földdel!
felnézel az égre a városban, s látod a háztetőket élesen kirajzolódni, felette meg az eget, montha vonalzóval húztak volna határt a kettő közé. de nicnsen így. mert a föld és az ég egy. egységet alkotnak. a felhő bármikor leereszkedhet a háztetőre, s elmossa az az éles határvonalat, romba dönti az évtizedes fizika kutatásokat. akár a hét-szín-híd is összeköthet, elmoshat miden határt, hiszen szabad rajta az út a végtelenbe. ha az ég és a föld összeér elmosódik minden határ. egy lesz midenki, nem lesz különbség ember és ember között. a földi és égi energiák egyesülnek, s egymásnak adnak, kiegészítik egymást. nem lesz több rombolás, pusztítás. jó lenne ott tartani. s mégis, ha csak percekre is, de ma is összeért az ég és a föld... lásd meg, forrjon össze szívedben az ég a földdel!
