eltelt egy újabb nap... s ma sem tudom elmondani, hogy tettem valamit. tanulgattam, és hasonlók... de ez csupa anyagias dolog. nem tettem semmit magamért, sem másokért. igaz örömmel jelenthetem ki, hogy egy nyers verziója elkészült a kép blogomnak is felhovandorkepek.blog.hu címen...
megnéztem múltamról néhány képet... fájnak. én voltam ez is. mégis szeretném feledni. de nem tudom soha. ott az égésnyom a kezemen, ami örök emlékeztető marad arra, hogy ki voltam, s ki leszek.
nem. nem szeretném mégegyszer átélni ugyanazt. soha többé.
de ehhez többet kellene foglalkoznom lelki világommal. a lelkemmel. önmagammal. álmaimmal, vágyaimmal.
de nem hagyok magamnak rá időt. valamiért még félek tőle. nem tudom még miért. de ott van e parányi félelem bennem. talán egyszer majd elmúlik. talán egyszer majd újra felzendül dalom. talán holnap. talán a következő életemben. talán...
megnéztem múltamról néhány képet... fájnak. én voltam ez is. mégis szeretném feledni. de nem tudom soha. ott az égésnyom a kezemen, ami örök emlékeztető marad arra, hogy ki voltam, s ki leszek.
nem. nem szeretném mégegyszer átélni ugyanazt. soha többé.
de ehhez többet kellene foglalkoznom lelki világommal. a lelkemmel. önmagammal. álmaimmal, vágyaimmal.
de nem hagyok magamnak rá időt. valamiért még félek tőle. nem tudom még miért. de ott van e parányi félelem bennem. talán egyszer majd elmúlik. talán egyszer majd újra felzendül dalom. talán holnap. talán a következő életemben. talán...
