felhők között a fényben....

egy hónapja hagyagoltam e blogot...
pedig amennnyit ültem a gép előtt lett volna időm írni...
és hogy nem lett volna mit? de... rengeteg minden történt azóta. csak valahogy nem éreztem azt, hogy írnom kellene... most bezzeg pótolhatom a lemaradásomat. talán sok mindnen ki fog maradni, mert az emlékeim csalnak. talán utólag sokkal életszerűbb képet tudok alkotni, mert már beleépült a gondolkodásomba, és letisztult minden, ami történt. ezt nem tudom megítélni, valahol a kettő között félúton van az igazi válasz...

hogy mi mikor történt arra nem emlékszem, mivel nem is tartom fontosnak...

vázlatpontokban
    új barátot találtam
    elvesztettem valakit, akit nem akartam
    megváltoztatta egy barátom maga körül a világot... s én őt kéken látom most
    világoskék
    holdölte
    somlyó
    iskola
    idegenség
    két út
    pilismarót + beszélgetés
   
nincsenek sorrendben. egyáltalán nem. ahogy eszembejutottak úgy írtam őket...

de most jöjjön néhány kifejtve, amely érdemes arra, hogy emlékül maradjon a fejemen kívül is.

höldtölte volt múlt hét kedden. hétfőn az épp nem teljes hold fényénél biciklizni voltam egy olyan személlyel, akiről sokat tudok, de még soha nem láttam előtte őt igazán. s akkor ott az erdőben, az átszűrődő fényben megláttam. olyat, mint eddig még soha. ragyogott. kéken. de nem az indigó, hanem annál világosabban, ezüstösebben...  nem tudom, mit jelenthet. nagyon szeretem őt gyermekkorom óta, kötődök hozzá. jó vele lenni. azóta is sokat vagyok vele. és azóta sem láttam. akkor is csak egy kósza pillanatra, de abban a pillanatban megállt az idő... nem fogtam fel semmit a körülöttem lévő világból, csak őt. hogy ott van előttem. s gondolkodtam utána hosszú percekig, majd órákig, hogy ki is lehet ő. de nem találtam rá választ. talán erre egy élet is kevés lesz.

kétszer is meglátogattam egyik nagyon kedvelt helyemet, somlyót. először Gáborral. rá kellett jönnöm nagyon hiányzik még minidg. egy éve mikor ott voltunk vele teljesen más volt. akkor eltöltött a szerelem. most mint barát néztem rá, s szívemben mégis valahol többet